Pri príležitosti začiatku Adventu napísali nitriansky biskup Mons. Viliam Judák a pomocný nitriansky biskup Mons. Peter Beňo veriacim Nitrianskej diecézy pastiersky list, ktorý prinášame v plnom znení v slovenskom aj maďarskom jazyku:
Drahí bratia a sestry!
V dnešnú Prvú adventnú nedeľu stojíme na prahu nového liturgického roku. Nakoľko Cirkev je spoločenstvom, ktoré má spoločne kráčať po ceste do Božieho kráľovstva, dovoľte, aby sme sa prostredníctvom tohto pastierskeho listu spojili s Vami – kňazmi, zasvätenými i ostatnými členmi Božieho ľudu našej Nitrianskej diecézy.
Dnešné liturgické texty nás upozorňujú na bdelosť a pripravenosť, lebo naša spása sa približuje. K bdelosti patria aj skutky pokánia, ktorými chceme pripravovať cestu Pánovi do našich sŕdc. Pokánie je obrátením, zmenou života, je nápravou toho, čo sme hriechom pokazili. Dnes by sme chceli poukázať na jeden osvedčený prostriedok pokánia, a tým sú odpustky. Vedie nás k tomu skutočnosť, že pred niekoľkými týždňami bol na Slovensku vydaný slovenský preklad Enchiridionu odpustkov (Enchiridion Indulgentiarum), úradnej príručky o odpustkoch. Keď hovoríme o odpustkoch, vieme, že ide o tajomstvo našej viery, ale aj o delikátnu tému, v ktorej nechýba historické nepochopenie, a ktorá sa negatívne odráža aj v samom spoločenstve medzi kresťanmi. Skúsenosť dosvedčuje, ako sa na odpustky občas nalepili povrchné postoje, ktoré napokon znehodnotili Boží dar a vrhli tieň na samu pravdu a hodnoty predkladané v učení Cirkvi.
Východiskovým bodom pre pochopenie odpustkov je hojnosť Božieho milosrdenstva zjavená na Kristovom kríži. Ukrižovaný Ježiš je tým veľkým „odpustkom”, ktorý Otec ponúkol ľudstvu skrze odpustenie hriechov a možnosť synovského života (porov. Jn l ,12-13) v Duchu Svätom (porov. Gal 4, 6; Rim 5, 5; 8, 15-16). Tento duchovný dar sa však nemôže k nám dostať bez nášho prijatia a našej spolupráce. Všimnime si, koľko už vzniklo projektov na zlepšenie sveta! Človek v ňom žijúci však potrebuje ešte jednu vec a to oslobodenie od hriechu. Hriech má dvojaký následok – vinu a trest. Ťažký hriech nás zbavuje spoločenstva s Bohom, robí nás neschopnými večného života, čo označujeme ako „večný trest“ za takýto hriech. Na druhej strane každý hriech, aj všedný, má za následok nezdravé pripútanie sa k stvoreniam, ktoré potrebuje očistenie či už tu na zemi (modlitbou, konaním dobra, znášaním ťažkostí), alebo po smrti, v stave nazývanom očistec. Vo sv. spovedi nám Boh odpúšťa vinu, večný trest a časť časných trestov. Zo zvyšku časných trestov sa potrebujeme očistiť. A práve nato slúžia odpustky, ktoré nám umožňujú odpustenie časného trestu pred Bohom za hriechy, ktoré sú už odpustené, čo sa týka viny. Dostane ho náležite pripravený veriaci v Krista za
istých a stanovených podmienok pomocou Cirkvi, ktorá ako služobníčka vykúpenia svojou mocou rozdáva z pokladu zásluh Ježiša Krista a svätých.
Odpustky sú čiastočné alebo úplné podľa toho či oslobodzujú od časného trestu čiastočne alebo úplne. Odpustky môžeme získať buď pre seba, alebo ich venovať za zosnulých. Na získanie úplných odpustkov je potrebné: 1./ vzbudiť si úmysel, že ich chcem získať; 2./ vykonať odpustkový skutok, na ktorý sa odpustky viažu (napr. návšteva chrámu, cintorína a pod); 3./ splniť tri obvyklé podmienky – pristúpiť ku sv. spovedi (možno ju vykonať 20 dní pred alebo po vykonaní predpísaného odpustkového úkonu), prijať sv. prijímanie, pomodliť sa na úmysel Svätého Otca (Otče náš, Zdravas Mária). Okrem toho sa vyžaduje vylúčenie každej pripútanosti k akémukoľvek hriechu, aj všednému. Čo sa týka čiastočných odpustkov, Cirkev ponúka viaceré možnosti, predovšetkým štyri spôsoby udelenia odpustkov, ktoré nás vedú k tomu, aby úkony, ktorými sa napĺňa náš každodenný život, prenikal kresťanským duchom a aby sa vo svojom bežnom konaní usiloval o dokonalosť lásky. Vždy je potrebné vzbudiť si úmysel, že chceme získať odpustky. Môžeme tak urobiť ráno pre skutky celého dňa, ktoré sú obdarené odpustkami. 1./ Čiastočné odpustky môžeme získať, keď pri plnení svojich povinností a pri znášaní ťažkostí života s dôverou pozdvihujeme myseľ k Bohu a pripájame k tomu, hoci len vo svojej mysli, nejaké nábožné vzývanie. – Plníme tak Pánov príkaz: „Treba sa stále modliť a neochabovať“ (Lk18,1) a zároveň k tomu, aby sme vykonávali svoje povinnosti takým spôsobom, že pritom prehlbujeme svoje zjednotenie s Kristom. 2./ Čiastočné odpustky sa udeľujú veriacim, ktorí vedení duchom viery a s milosrdným srdcom dávajú seba samého alebo i svoj majetok v službe bratom trpiacim núdzou. – Táto výzva nás vedie k tomu, aby sme podľa Kristovho príkladu čím častejšie konali skutky lásky a milosrdenstva, ktoré sú vykonané v službe bratom trpiacim núdzou, tak ako to čítame v evanjeliu: „Lebo som bol hladný a dali ste mi jesť; bol som smädný a dali ste mi piť; bol som pocestný a pritúlili ste ma; bol som nahý a priodeli ste ma“ (Mt 25, 35n). 3./ Čiastočné odpustky sa udeľujú veriacim, ktorí sa v duchu kajúcnosti dobrovoľne zriekajú niečoho, čo je dovolené a čo im je vzácne. – Toto ustanovenie má nemalý význam práve v tejto konzumnej dobe, v ktorej – okrem zákona o pôste od mäsitých pokrmov, inak skutočne mierneho – je žiadúce, aby veriaci boli povzbudzovaní ku konaniu kajúcich skutkov. Sväté písmo nás k tomu povzbudzuje: „Kto chce ísť za mnou, nech zaprie sám seba, vezme každý deň svoj kríž a nasleduje ma“ (Lk 9,23); podobne: „Ak Duchom umŕtvujete skutky tela, budete žiť“ (Rim 8,13). V súlade s predchádzajúcim nám sv. Lev Veľký radí: „Pôst toho, kto sa postí, nech sa stane pokrmom pre chudobných.“ 4./ Čiastočné odpustky sa udeľujú veriacim, ktorí vo zvláštnych podmienkach každodenného života dobrovoľne vydávajú pred inými svedectvo viery. – Toto udelenie nás povzbudzuje, aby sme pred ostatnými ľuďmi verejne vyznávali svoju vieru. Sv. Augustín napísal: „Tvoje vyznanie viery nech ti je akoby zrkadlom. Pozeraj sa v ňom na seba, aby si videl, či skutočne veríš vo všetko, čo vyznávaš a každý deň sa raduj zo svojej viery“ – v duchu Ježišových slov: „Každého, kto mňa vyzná pred ľuďmi, aj ja vyznám pred svojim Otcom, ktorý je na nebesiach“ (Mt 10, 3 2). K týmto štyrom všeobecným udeleniam odpustkov sa pridávajú niektoré ďalšie možnosti: ako sú určené modlitby, čítanie Svätého písma, návšteva Oltárnej sviatosti, nábožné používanie požehnaných náboženských predmetov, návšteva posvätných miest a iné…
Všetci sme povolaní k svätosti. Pozerajme preto nahor, so srdcom vždy otvoreným voči nášmu Pánovi a jeho Matke, a nasmerujme každé gesto, každé slovo, každý náš dych k jedinému Pánovi a Spasiteľovi nášho života, Cirkvi a sveta, v duchu slov sv. Pavla: „Či teda jete, alebo pijete, či čokoľvek iné robíte, všetko robte na Božiu slávu“ (1Kor 10, 31).Uvedomme si, že odpustky patria k vykúpeniu, pomáhajú nám odčiňovať následky hriechov, ale podporujú aj našu každodennú osobnú cestu posväcovania. Tak ako má milovaná osoba vždy otvorené srdce voči milovanému a túži po ňom, tak je naša duša povolaná k neustálej pozornosti voči svojmu Pánovi. Táto pozornosť je živená, usmerňovaná a trvalo udržiavaná aj cirkevným darom odpustkov. Predovšetkým čiastočné odpustky (ktoré by sme mohli nazvať aj ako „odpustky všedných dní“), ktoré môžeme získať viackrát počas dňa, prostredníctvom krátkej modlitby, kajúceho gesta, prečítaním verša zo Svätého písma, skutkom milosrdenstva a iných, neustále udržiavajú naše srdce otvorené voči Bohu a náš pohľad obrátený k nebu. Radostné ohlasovanie odpustkov nám pripomína, že môžeme skvalitňovať náš kresťanský život a pomáhať tak iným. Teda môžeme žiť sväto už v tomto pozemskom živote, a to tak, že budeme využívať každú príležitosť prijímať dar Božieho milosrdenstva a že budeme trvalo žiť v láskyplnom objatí Boha, ktorý nám vždy obnovuje svoje „áno“ aj prostredníctvom daru odpustkov. Môže to byť aj naším tohtoročných adventným programom.
Drahí bratia a sestry, vyprosujeme Vám milostiplný adventný čas a spojení v modlitbe Vás všetkých zo srdca pozdravujeme a žehnáme!
+ Viliam Judák, nitriansky biskup
+ Peter Beňo, pomocný biskup
Kedves testvéreim!
Ma, Ádvent első vasárnapján az új liturgikus év küszöbén állunk. Mivel az Egyház egy közösség, egy emberként kell haladnia az Isten országa felé vezető úton, így engedjék meg, hogy e pásztorlevél által felvegyük Önökkel a kapcsolatot – nyitrai egyházmegyénk papjaival, szerzeteseivel és Isten népének minden tagjával.
A mai igeliturgia éberségre és készenlétre figyelmeztet, mert üdvösségünk közel van. Az éberséghez tartoznak a bűnbánat cselekedetei is, melyekkel előkészítjük az Úr útját szívünk felé. A bűnbánat lényege a megtérés, életmódunk megváltoztatása, a személyes bűnök következményeinek felszámolása. Ma a bűnbánat egy jól bevált eszközére szeretnénk rámutatni, ez pedig a búcsú. Ennek oka az a tény, hogy néhány hete megjelent Szlovákiában az Enchiridion Indulgentiarum szlovák fordítása, amely a búcsúk elnyerésének hivatalos kézikönyve.
Amikor búcsúkról beszélünk, tudjuk, hogy hitünk titkáról van szó, de egyben kényes témáról is, beleértve sok történelmi félreértést, mely rossz visszhangot kelt a keresztény közösségben is. Tapasztalatból tudjuk, hogy a búcsúkról gyakran felszínes véleményt nyilvánítunk ki, amely utóvégre értéktelenné teszi Isten ajándékát, és rossz fényt vet magára az igazságra és arra az értékre, amelyet az Egyház Tanítóhivatala képvisel. A búcsúk megértésének kiindulópontja Isten irgalmának bősége, amely Krisztus keresztjén nyilvánult meg. A keresztre feszített Jézus az a nagy „búcsú”, melyet az Atya a világnak nyújt a bűnbocsánat és az istengyermeki élet lehetősége által (vö. Jn 1,12-13) a Szentlélekben (vö. Gal 4, 6; Róm. 5, 5; 8, 15-16). Ezt a lelki ajándékot viszont nem kaphatjuk meg a mi belegyezésünk és együttműködésünk nélkül. Figyeljük csak meg, hány projekt készült a világ jobbá tételére! A világban élő embernek viszont szüksége van még egy dologra: megszabadulni a bűntől. A bűnnek két következménye van: bűntudat és büntetés. A súlyos, halálos bűn megfoszt bennünket az Istennel való közösségtől és képtelenné tesz az örök életre – ezt nevezzük „örök büntetésének”, amely ezekért a bűnökért jár. Másrészt minden bűn, még a bocsánatos is, bűnös ragaszkodást kelt bennünk a teremtett világ javaihoz, amitől meg kell tisztulnunk akár itt a földön (imádság, jó cselekedet, megpróbáltatások elviselése által), akár a halál után, lelkünk tisztítótűzbe került állapotában. A szentgyónásban Isten eltörli bűneinket, megszabadít az örök büntetéstől és elengedi az ideiglenes büntetés egy részét. Az ideiglenes büntetés fennmaradó részétől nekünk kell megtisztulnunk. Épp erre szolgálnak a búcsúk: lehetővé teszik számunkra, hogy Isten elengedje az ideiglenes büntetést azon bűnökért, melyek alól a szentgyónásban feloldozást nyertünk. Búcsúban részesülhet minden hívő, aki a kegyelem állapotában van és teljesíti azon felételeket, melyeket az Egyháznak, mint a megváltás Szolgálójának hatalmában áll megszabni Jézus Krisztus és a szentek érdemei által. Teljes vagy részleges búcsút nyerhetünk attól függően, hogy részben vagy teljesen szabadulunk meg az ideiglenes büntetéstől. Búcsút elnyerhetjük önmagunknak, vagy az elhunyt lelkeknek. A teljes búcsú megszerzéséhez szükséges: 1./ felindítani a szándékot, hogy el akarom nyerni a búcsút; 2./elvégezni azt a cselekedetet, amely a búcsúhoz kötődik (pl. templom, temető látogatása stb.); 3./teljesíteni a három hagyományos feltételt – szentgyónáshoz járulni (a búcsú megszerzése előtt vagy után 20 nappal kell elvégezni), szentáldozásban részesülni, a Szentatya szándékára imádkozni (Miatyánk, Üdvözlégy Mária). Ezenkívül mentesnek kell maradnunk minden bűnhöz, még a bocsánatoshoz való ragaszkodástól is. Ami a részleges búcsút illeti, elnyerésükhöz az Egyház több lehetőséget is kínál, elsősorban a búcsú elnyerésének négy módját, melyek el akarnak vezetni bennünket ahhoz, hogy a cselekedetek, melyek betöltik mindennapi életünket, keresztény lelkülettel legyenek átitatva, így hétköznapi tetteinkben is a szeretet tökéletességére törekedjünk. Minden alkalommal fel kell indítani a búcsú elnyerésének általános szándékát. Megtehetjük ezt reggel, beleértve egész napunk tetteit, melyekért búcsút nyerhetünk. 1./ Részleges búcsút akkor nyerhetünk, ha kötelességeink teljesítése és az élet nehézségeinek elviselése közben bizalommal Istenhez emeljük lelkünket, és ehhez legalább gondolatunkban egy rövid fohászt kapcsolunk. Így teljesítjük az Úr parancsát: „Szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni” (Lk 18, 1), ugyanakkor ezzel a módszerrel kötelességeink teljesítése mellett elmélyítjük Krisztussal való egyesülésünket. 2./ Részleges búcsúban részesülnek azok a hívők, akik a hit szellemétől vezérelve és irgalmas szívvel önmagukat vagy akár vagyonukat is a rászoruló testvérek szolgálatára adják. – Ez a felhívás arra vezet bennünket, hogy Krisztus példáját követve gyakrabban tegyük meg a szeretet és
irgalmasság cselekedeteit, melyek a szükségben szenvedő testvéreket szolgálják, ahogy azt az evangéliumban olvashatjuk: „Éhes voltam, és ti enni adtatok. Szomjas voltam, és ti inni adtatok. Idegen voltam, és ti befogadtatok. Nem volt ruhám, és ti felöltöztettetek.” (Mt 25, 35 köv.) 3./ Részleges búcsúban részesülnek azok a hívők, akik a bűnbánat szellemében önként lemondanak valamiről, ami megengedett és számukra értékes. – Ennek a formának épp a mai fogyasztói társadalomban van nem kis jelentősége, amelyben – az évi két alkalommal előírt szigorú hústilalmi böjtön kívül, amely tényleg nagyon enyhe parancs – kívánatos, hogy a hívőket bűnbánó cselekedetekre buzdítsák. A Szentírás így buzdít bennünket: „Aki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap, és úgy kövessen.” (Lk 9, 23); más helyen így szól: „Ha Lélekkel megölitek a test szerinti tetteket, élni fogtok.” (Róm 8, 13). Az előzővel összhangban Nagy Szent Leó azt tanácsolja: „A böjtölő böjtje legyen a szegények eledele”. 4./ Részleges búcsúban részesülnek azok a hívők, akik a mindennapi élet rendkívüli körülményei között önként tesznek tanúságot hitükről mások előtt. – Ez a forma arra biztat bennünket, hogy merjük megvallani hitünket nyilvánosan, mások előtt is. Szent Ágoston írta: „Hitvallásod legyen olyan számodra, mint egy tükör. Nézd benne magadra, hogy meglásd, valóban hiszel-e mindenben, amit megvallottál, és örülj hitednek minden nap.” – Jézus tanításának fényében: „Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt.” (Mt 10, 32). A búcsúk elnyerésének négy általános formájához néhány további lehetőség kapcsolódik, mint például: konkrét imák e szándékra, Szentírás olvasása, hódolat az Oltáriszentség előtt, megáldott kegytárgyak vallásos használata, búcsújáró helyek látogatása és egyebek… Mindannyian életszentségre vagyunk hivatottak. Tekintsünk hát felfelé, mindig nyitott szívvel a mi Urunk és égi Édesanyánk felé, és irányítsuk minden mozzanatunkat, szavunkat, sóhajunkat az egyetlen Úrra és életünk, Egyházunk, világunk Megváltójára, szent Pál apostol szavaival: „Tehát akár esztek, akár isztok vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére.” (1Kor 10, 31). Tudatosuljon bennünk, hogy a búcsúk üdvösségünk részét képezik, segítenek eltörölni bűneink következményeit, de a mindennapi életünk megszentelésében is hatékonyan támogatnak. Annak, aki szeret, mindig nyitott a szíve a szeretett személy iránt és vágyik utána. Így a mi lelkünk is arra hivatott, hogy állandóan Urunkat figyelje. Ezt az éberséget élteti, vezeti és tartja készenlétben az Egyház a búcsúk ajándéka által. Mindenekelőtt a részleges búcsúk által (amit nevezhetnénk „hétköznapi búcsúknak“ is), melyeket a nap folyamán többször is elnyerhetünk egy rövid imával, egy bűnbánó gesztussal, szentírási részletek olvasásával, irgalmasság cselekedeteivel és más hasonló tettekkel, melyek állandóan Istenre nyitottá teszik szívünket, tekintetünket pedig az ég felé fordítják. A búcsú örömteli tanítása arra emlékeztet bennünket, hogy minőségi keresztény életet éljünk, így segítsünk másokon is. Tehát már e földi életben is szentül élhetünk, mégpedig úgy, hogy minden alkalmat felhasználunk Isten irgalmasságának elnyerésére, ezáltal állandóan Isten szerető ölelésében élhetünk, aki újra és újra „igent” mond nekünk a búcsúk ajándéka által. Így a búcsúk ajándékának megszerzése lehet akár az idei ádventi programunk is.
Kedves testvérek, kegyelemteljes adventi időszakot kívánunk nektek, imáinkban egyesülve üdvözlünk benneteket és szívből adjuk rátok áldásunkat!
+ Viliam Judák, nyitrai megyéspüspök
+ Peter Beňo, segédpüspök
